Együnk, igyunk! Oké, na de… Mit? Mikor? Mennyit? Sütve? Főve? Nyersen? És még sorolhatnám.

De nem fogom. Mert nem szeretném. Mert elegem van! Szerintem Neked is…

Nap mint nap olvasom és hallom, hogy hogyan kellene egészségesen és a „trendnek” megfelelően étkeznem. Egyél húst, ne egyél húst, van jó cukor meg van rossz cukor, glutén és laktóz mentes, hízlal nem hízlal vagy épp egyenesen fogyaszt. Ha így eszel jó vagy, ha úgy akkor nem. Kész őrület.

Elmondom, hogy mit gondolok én. Hogyan csináltam és csinálom én magam immáron a Családommal együtt…

Előre bocsátom ez csak saját tapasztalat. Viszont évek óta nem voltam igazán beteg, nem ugrál a súlyom fel és le, nincsenek nőgyógyászati, emésztési, bőr problémáim, nem hullik a hajam, nem törik a körmöm és még sorolhatnám. Én elégedett vagyok.  Majd döntsd el Te magad, hogyan tovább... ;)

Mivel a nagyszüleim mellett nőttem fel a gyermekkoromra az igazi magyaros étkezési szokások voltak jellemzőek. Volt földünk, tanyánk állatokkal és a saját magunk által termelt zöldségekkel, gyümölcsökkel. A Mama bizony szárnyast vágott (sokszor nekem kellett fogni a lábát és hát nem mondom, hogy a kedvenc nyári, szabadidős elfoglaltságom volt 10-12 évesen…), a Papa sertést tartott, a család pedig együtt szüretelte le a gyümölcsöket, zöldségeket. Majd egész évben ezeket felhasználva sütöttünk, főztünk. Minden volt ami szemnek és szájnak ingere, olyan jó magyarosan.

Azután a tini évek alatt elkezdődött a „fogyókúra” mánia… Atya ég! Olyan nyeszlett tini voltam, nem is értem honnan akartam fogyni. Emlékszem az osztályfőnököm kedvesen csak „hosszú puskának” szólított. :D

A lényeg az, hogy tudatosabb lettem. Akkor kezdődött minden. Persze nagyon nem voltam ám képben. Akkoriban még elhittem, hogy a női magazinokban olvasott étrendek nekem jót tesznek és egy ismeretlen újságíró a gép mögül majd megmondja mi a „frankó”. Mert az olyan nagyon személyre szabott… Aha…

De szerencsére ebből is kinőttem nagyobb baki nélkül és a főiskola évei alatt már rájöttem, csak egy dolog számít. Én magam!

A saját testem jelzéseit kell figyelnem, csak magamra figyelhetek más nem mondhatja meg Nekem mi a jó.

Jel pedig volt bőven!

A testem üzent… Egyértelműen. (Egyébiránt nem csak az étkezéssel kapcsolatban van ez így…) Kezdetben kizártam az életemből mindent ami „mű”. Nincs chips, cola, gumicukor, zacskós leves és egyéb mérgek. Azután a terhességem alatt csökkentettem a só bevitelt és az elfogyasztott gabonafélék fajtáit is leredukáltam. Odafigyeltem a minőségre, mit és hol veszek. Sütöttem, főztem.

2 éve elhagytam az állati eredetű tejtermékek fogyasztását, kizártam a répacukrot és találtam alternatívát, növényi olajakat használok, csak néhány fajta liszttel főzök és sütök, nincs tartósítószer és nincs színezék. Van helyette sok friss! és jó minőségű! zöldség, hús, gyümölcs, növényi tejtermékek, magok, aszalványok, néhány gabonaféle stb. Sorolhatnám, hogy milyen sok választási lehetőséged van.

A legújabb, hogy 3 hónapja alig-alig fogyasztok húst. Persze főzöm otthon a Családnak mert nálunk színes a paletta ( a Gyermek épp vegetáriánus, a Férj pedig mindenevő :D), de  nekem valahogy nem kell, nem esik jól. Megehetném, de nem kívánom. Nem is hiányzik. A testem köszöni, de nem kéri…

És itt a kulcs!

Arra figyelek mit mond a testem, mitől nincs has puffadás, székrekedés,nincsenek gyulladt pattanások, mitől ritkul meg a sokszor naponta jelentkező migrén, mitől vagyok energikusabb, mitől érzem magam a legjobb formámban, mitől leszek vidám és mitől vagyok elégedett magammal…

Nekem így sikerült megtalálnom az egyensúlyt. Lassan 30 éves leszek, de sosem voltam még ennyire kibékülve magammal. (Direkt nem írom le a súlyomat, mert nem a kilók számától érzed magad csúcsformában és nem attól leszel boldog!) Sok barátnőm visszasírja a húszas éveit és a szülés(ek) előtti időszakot a súlya szempontjából, a bőrének feszessége miatt avagy csak azért mert azt gondolja akkor volt állati dögös és az évek múlásával vagy a megváltozott körülményekkel ez már nem lehet így.

Butaság! Bármi lehet! ;) Csak figyelj oda Önmagadra.

Persze azt nem mondhatom, hogy mindez mehet lemondások nélkül. Biztosan le kell mondanod valamiről. Mert ha úgy veszed észre, hogy valami nem stimmel akkor annak oka van. Azt ki kell iktatni vagy ki kell váltani.

(Ohh, azok a friss és ropogós kiflik…Tudod! Az igazi, fehér lisztből készült… Na azt nehéz volt elhagyni!) Időnként nehezebb lehet, de kérhetsz segítséget szakembertől, vagy megbízható csoportoktól akik a Te általad választott „étkezési módot” képviselik. A lényeg, hogy azt t(edd) amire Neked, testednek-lelkednek szüksége van az egység és az egészség érdekében. Ahány ember annyi féle megoldás! Ne dőlj be mindennek mert sokszor többet ártasz magadnak mint használsz.

Tapasztalj, próbálkozz és azt válaszd ami Neked a legjobb! Te hogyan döntesz?