Szerintem ez is gyerekfüggő dolog. Ismerem, figyelem a gyerekem érdeklődését, vagy csak azt, hogy fogékony-e arra, milyen a temperamentuma, a napi ritmusa, éppen milyen fejlődési szakaszban van és eszerint döntök, hogy elviszem-e. Amit otthon lát, az is befolyásolja. Támpontot adnak a színházak ajánlásai (hány éves korosztálynak való a darab), és ha látható, hogy leköti egy rövidebb neki szóló előadás, akkor lehet próbálkozni hosszabbakkal is. Kiváló alkalmak a nyári fesztiválok, szabad ég alatt, kötetlenebb formában a mozgékonyabb gyerekek (akik pl. inkább ugrálóváraznak, mint gyerekelőadást néznek) is magukba szívnak valamit a színpadi műsorok atmoszférájából és megszerethetik azt. Ha viszont csupán "jó szándékkal" elviszem egy műsorra, holott nem az ő korosztálya, vagy nem érdekli pl. a bábozás, a színpad, akkor a rossz élmény egy életen át elkísérheti és soha többé nem akar majd pl. több operaelőadásra elmenni.

Mi öt éves korában elvittük a Diótörőre az operába, hatévesen a Varázsfuvolára - nagyon élvezte, nem volt semmi gond (leszámítva, hogy néha kérdezgette, hogy mi is történik, de azért végül összeállt neki).

Mondjuk nem árt, ha akkor viszed el, amikor ülve tud maradni 1 órát és pisilni sem akar kimenni.

Gyerekek, és ráadásul nem is az enyémek. Valahogy úgy kezdődött, hogy a szülők sem voltak addig az operában, én meg úgy éltem (egyedül), hogy, ha nem volt kedvem otthon takarítani, akkor beugrottam hazafele az Erkelbe, útba esett. Aztán a barátnőm kedvet kapott, és elvittük a gyerekeket a János Vitézre. Hazafele morogtam valamit, hogy ennyi erővel megnézhettünk volna valami rendes darabot is (sajnálom), mikor a kilenc éves kiscsaj odasomfordál mellém, hogy ő úgy szeretne látni egy balett előadást. Nem volt nehéz dolgom, pár héttel későbbre volt öt jegyem a Spartacusra, egy másik családdal, a jegyterjesztő a barátnőm volt, egy vissza, kettő helyette. A kiscsaj már harminc éves, de még mindig emlékszik. Na, valahogy így állt össze, hogy megyek hozzájuk, apa elvisz bennünket, előadás után értünk jön. A gyerekek meg gyerekek, teljesen máshogy viselkednek egy idegennel (velem), mint a szülőkkel. Én megmondhattam a tízéves fiúnak, hogy az rendben van, hogy helyezkedik, egyik oldalra dől, másik oldalra dől, de próbálja meg ezt csak ritkábban csinálni, mert különben megőrül a mögötte ülő. Ez mitől jutna eszébe egy tízévesnek. Szóval ott voltam két mintagyerekkel, szünetben még egymás süteményét is megkóstolták, a kis lovag az előadás végén elkérte a ruhatári jegyet, hogy ő kihozza a kabátokat. Aztán megérkezett apa, beültünk a kocsiba, és elkeződött… ő az csinálta, ő meg azt, már volt vevő, akinek előadhatták a műsort, mintha nem is ugyanazok a gyerekek lettek volna. Ettől függetlenül, én nagyon élveztem a gyermekkorukat.

Színházi ember volnék, pár zsenge korú ismerősöm már megfordult az előadásainkon.
Tapasztalatok: Egy alapvetően extroventált gyerkőc, aki mindenkihez közelít, mindenkivel barátkozik, simán vihető 4 éves kortól (még akár alatta is) zenés, pörgős előadásra (pl A padlás), Nagyon fogja élvezni, még ha nem is esik le neki, hogy mi a sztori valójában. Persze nem árt közel ülni a kijárathoz, ha beüt a krach, de én még ilyet nem tapasztaltam.

A kicsit visszafogottabb gyerkőcökkel érdemes várni.addig, amíg nagyjából megértik, hogy miről van szó. Mondok egy példát: majdnem 5 éves kisfiú vs Oroszlánkirály előadás. A kissrác fejében megvolt ugye a rajzfilm + hogy oroszlánokról szól, nála ez úgy jött le, hogy igazi oroszlánok lesznek a színpadon, és nagyon félt. Hiába vittem hátra a színpadra, és mutattam meg a szereplőket ruhában, próba alatt, a nagy dráma (Mufasza halála) alatt annyira megijedt, hogy ki kellett vinni.

A Padlás, Ludas Matyi, Oroszlánkirály (mondjuk tán ezt rajtunk kívül senki nem játsza), Mikkamakka 1-100-ig jöhet bármilyen kortól, ha sikerül megértetni, hogy az ott nem a valóság.
7-8 éves kortól uccuneki Légy jó mindhalálig, Dr Herz, és ha vonzódik a rockzenéhez: István a király (nem vicc, láttam 6-7 éves gyerkőcöt első sorban apja nyakában csápolni)
Kb 10 éves kortól, ha megvan az érdeklődés érdemes rápattani a történelmi vonatkozású musicalekre (Elisabeth, Költő visszatér) és a kötelező olvasmányokra (Rómeó és Júlia)
Én kb 12 éves kortól kezdeném a könnyed, prózai darabokra szoktatni a 'gyereket', mint pl Ray Cooney vígjátékai, de a nagyon komoly darabokkal egy életre meg lehet utáltatni a gyerekkel a színházat, pl Vörös postakocsi.
És itt jön a vihar: Hair és Képzelt riport - egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy merném-e ajánlani a serdülő korosztálynak vagy ne. Elég sok negatív tapasztalatom volt velük, de talán azzal járok a legközelebb az igazsághoz, hogy osztállyal ne, szülővel igen.

Arra az esetre ha még az ültetett nézőteres színházi előadás korainak tűnik, ráhangolódásként nézzétek meg Tökváros élőzenés mesejátékunkat. A főként 5-10 éveseknek szóló darab családi programként testvérekkel is látogatható, felnőtteknek és gyerekeknek is izgalmas szórakozás. A gyerekek hozzászólásai alapján alakul a történet, tehát várjuk a beszédes apróságok tanácsait, hogy Legénykénk eltaláljon Tökvárosba. Legközelebb márciusban az A38 Hajón.
www.port.hu/tokvaros/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=21919&i_city_id=-1&i_topic_id=25&i_county_id=-1